FŰSZEREK VARÁZSA

Fűszerek....

14 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás

Római kömény

A római kömény (angolul Cumin, vagy Cummin, latin nevén a Cuminum cyminum), apró,
vékony egynyári növény az Apiaceae (ernyősvirágzatúak) családjából, apró szálakra
bomló, finom levelekkel, és fehér, vagy rózsaszín virágokkal. A Földközi-tenger
mentén őshonos, de termelik Indiában, Kínában és Mexikóban is termésért, amit magnak
neveznek, a legkülönfélébb ételek ízesítéséhez használják.
A római kömény, vagy cumin, comino valójában a megszárított termés. Ezek vékony,
sárgásbarna, megnyúlt tojásdad magok, melyek hossza kb. 0,25 inch (6 mm), feltu^nő
hosszirányban végigfutó barázdákkal, melyek között kevésbé jól látható másodlagos
barázdák futnak, nagyon apró finom rácsmintát létrehozva. A római kömény ültetésének
idejét a monszun érkezésének ideje határozza meg.
Nagyon fontos alapanyaga egy sor fűszerkeveréknek, chutney-knak, chili-, és curry
poroknak. A római kömény különösen Ázsiában, Észak-Afrikában, és a latin-amerikai
konyhában népszerű. Jól megkülönböztethető aromája nehéz és erős; íze meleg és
a köménymagra emlékeztet. Egykor a római köményt széles körben használták, mint házi
patikaszert; gyógyászati felhasználása napjainkban főképp az állatorvosi területre
korlátozódik. A babiloni és asszír orvosok a római köményt gyógyszerekben, a korabeli
görögök és rómaiak, mint élelmiszer tartósítószert használták. A római kömény magját
már a Ószövetségben (Ésaiás 28:27), és az Újszövetségben (Máté 23:23) is említették.
A középkorban úgy tartották, hogy a római kömény képes a csirkéket és szeretőket is
megóvni az elkalandozástól, elveszéstől. A magok kb. 2,5 - 4,5 % illóolajat tartalmaznak,
melynek a fő összetevője a cumaldehyde. Ezt az olajat használják az illatszergyártásban,
többféle likőr ízesítésére, és gyógyászati célokra is.


	2009-02-18, 02:59 AM Most a kömény elterjedtebb változatát hoztam. Kömény A kömény(Carum carvi), népies neve: konyhakömény, keménymag, régikömény, hasznos kömény. Ez a két éves fűszer- és gyógynövény hazánkban is megterem, de olcsósága miatt házi termesztése nem ajánlott. A legelterjedtebb és legkedveltebb fűszerek közé tartozik, már a Biblia is említi nagyszerű tulajdonságait. Európában a 13. században terjedt el. Az erősen fűszeres ízű mag (Carvi fructus) hatóanyaga az illóolajában levő karvon. Zsíros olajat és fehérjét is tartalmaz. A fűszerkömény elősegíti a gyomornedv-elválasztást, s ennélfogva enyhítheti a nehéz emésztés okozta fájdalmakat. A szélhajtó teakeverékek fontos alkotórésze. Jótékony hatással van a levegőnyelésre, a felfúvódásra és a bélgörcsökre. Végezetül, karvontartalmának köszönhetően, a köménynek bélfertőtlenítő, baktérium-és gombaölő hatása van. Fanyar, érdekes íze miatt más fűszerekkel ritkán kombinálják. Bizonyos ételekbe (saláták, körözött) beleszórjuk, másokba (kelkáposztafőzelék, húsok) belefőzzük, a rántott levesnél (köménymagleves) viszont a rántásba tesszük. Levesek, saláták, főzelékek, sültek, káposztás , burgonyás, sajtos, túrós ételek, kolbászfélék, körözöttek, puha sajtok, péksütemények, pogácsák ízesítője; a savanyúságok és a savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere. Fűszerkeverékek és -kivonatok alapanyaga. Egészben és őrölt formában is kapható. Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó, görcsoldó hatása miatt teának is ajánlott.


	2009-02-18, 09:07 AM Szerecsendió A szerecsendió kis termetű, örökzöld, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas, kétlaki fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez kopasz, ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a válla ék alakú, körülbelül 1,5 cm hosszú nyélbe keskenyedő; színén sötétzöld és erősen fényes, fonákján fénytelen, legfeljebb 13 x 6 cm nagyságú. A termős virágok 2-3 tagú levélhónalji csomókban, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér, ritkán vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll, melyek a felső negyedükben hátratörtek. Termése: a szerecsendió termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Éretten a termés 2 kopáccsal nyílik fel. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás. Felhasználása: az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják. A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz. Elterjedése: a Molukkákon honos; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. A gyarmati időszakban a termesztés monopóliumát 1753-ig a hollandok birtokolták Délkelet-Ázsiában, amíg azt a britek meg nem törték. Ekkor terjedt ki termesztése az egész trópusi Ázsiára, továbbá Afrikába és Latin-Amerikába. Ma a fő termelők: Indonézia, Malajzia, India és Srí Lanka. Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímát igényel, csak az 500 m alatti vidékeken tenyészik. A jó növekedéshez évi 2-3000 mm egyenletes eloszlású csapadék és jól átszellőzött, humuszos talaj szükséges. Többnyire magról, ritkán vegetatív úton szaporítják, és elsősorban ültetvényeken termesztik; a betakarított termés legnagyobb része exportra kerül. A szerecsendiófa egész évben hozhat termést. Érett állapotban, optimálisan felnyílás után, kézzel szüretelik. Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) fűszerként való felhasználásra egymástól elkülönítve szárítják. Károsító rovarok elleni védekezésként a magokat hagyományosan mésztejbe merítik. Rokon fajok: a nemzetség egy sor további fajának terméseit szerecsendió-pótlóként használják, de csekélyebb értékűek. Példaként a M. malabrica Lam. (India), a M. fatua Houtt. (Molukkák) és a M. scheffleri Warb. (Borneó) említhető.


	2009-02-18, 09:38 PM Majoránna Rendszertan Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Árvacsalán-virágúak (Lamiales) Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae) Nemzetség: Origanum Faj: O. majorana Tudományos név:Origanum majorana A majoránna (Origanum majorana), népies nevén kerti majoránna, majorána, majoranna vagy pecsenyevirág az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már nagy területeken és kiskertekben egyaránt termesztik. A növény szárított, morzsolt levele és virágzata a fűszer. A jól kezelt majoránna szürkészöld, egyenletesen morzsolt, erősen aromás, kellemes illatú, kicsit hűtő, kesernyés ízű. Illóolajat, keserű anyagot, csersavat tartalmaz. Felhasználása Felhasználható levesek, (burgonya, gomba) főzelékek, (burgonya bab) mártások, különböző húsételek, húskészítmények, (kolbászok, májas és véres hurkák), szárnyas és vadhúsok fűszerezésére, de borok ízesítésére is használják. A kacsa, bárány, birka, ürühúsok, grill ételek, májas és véres töltelékek elkészítésénél nélkülözhetetlen, mert elveszi a húsok kellemetlen mellékízeit. Gyógyhatása A majoránna étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, ezért a gyógyteák elengedhetetlen alkotórésze. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be. A magas vérnyomásban szenvedők óvatosan használják! A veszélyeztetett terheseknek nemi késztetéseik visszaszorítására ajánlják. Termesztése Magról, illetve palántázással, májusban 30-40 cm sor és 15-20 cm tőtávolságra ültetjük. Évente 2-3 alkalommal, virágzáskor vágott növény leveleit, lemorzsoljuk.

2009-02-19, 03:15 AM

Kakukkfű
Thymus vulgaris

"Az elegancia és a bátorság növénye"
Népies neve:
balzsamfű, démutka, kakucskafű, thimián, tömjénfű, vadkakukkfű
Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik, szárazabb füves helyeken élő félcserje. Mindegyik fajtája gyógynövény. Termeszthető. Őshazája a Földközi-tenger térségének sziklás legelői. Hazánkban termesztett növény.
Kutatások bizonyítják, hogy a kakukkfű és illóolaja segíti a szervezet működését, késlelteti az öregedést.
Virágos, leveles hajtásaikat májustól júliusig szár nélkül gyűjtik. Kellemes illatú és aromás kámforos ízű gyógynövény, melynek teaként felhasználandó része a leveles virágos hajtás.
A növény leírása:A növényi drog (Thymi herba) timol- és karvakroltartalmú illóolajat, cseranyagokat, triterpéneket és flavonoidokat tartalmaz.
A kakukkfű illóolajai - timol (40%) és a karvakrol (15%) tartalmú - erőteljesen baktériumölő, fertőtlenítő, emellett szélhajtó, görcsoldó hatásúak. A keserű- és cseranyagok élénkítőleg hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését.
A torokgyulladást a friss levelek rágcsálása csillapítja. Csökkentik az étvágytalanságot, serkenti az emésztést. Sokan légzőszervi panaszok esetén alkalmazzák. A gyógytea fogyasztása vagy az azzal történő gargarizálás, jó gyógyír köhögés, torokfájás esetén. Emeli az alacsony vérnyomást, külsőleg használva csillapítja a rovarcsípések okozta viszketéseket.
Tea: Csészénként 1 teáskanálnyi drogot forrásban lévő vízzel kell leönteni, negyed órán át lefedve állni hagyni, és utána leszűrni. Köhögés ellen jó. Köptető hatású teakeverékek gyakori alkotórésze. Teája fogyasztható reggeli frissítő italként.
Tinktúra: Köptetőnek alkalmazható.
Lábfürdő: Hosszantartó állva végzett munka ill. tevékenység utáni frissítő, nyugtatja a fáradt, fájó izmokat, enyhíti az izomgörcsöt.
A kakukkfüves teljes fürdő: 100 g drogot 1 liter forrásban lévő vízhez kell adni, leszűrni, majd a fürdővízhez adni.
Fűszer: a kakukkfüvet használhatjuk sültekhez, levesekhez, spagettikhez, mártásokhoz.