A fokhagyma zöldség, fűszer, gyógyszer és rovarriasztó egyszerre. Hagyományos, ugyanakkor modern. Egyike a legfontosabb fűszernövényeknek, a magyaros ételek elengedhetetlen ízesítője

Nem magyar specialitás azonban, mert az egész világon termelik és fogyasztják – helyenként nagyobb mértékben, mint nálunk. (Dél-Koreában már a repülőtéren is erős fokhagymaszag fogadja az odalátogatót, és szinte minden zárt térben ugyanez a tapasztalat. Hatalmas, ecetben tartósított fokhagymagerezdeket egyszerű rágcsálnivalóként szolgálnak fel az asztalnál.

A korszerű orvostudomány elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést, fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert. Régi mondás, hogy a tartós egészség feltétele naponta egy vöröshagyma, két cikk fokhagyma és három alma. Ismeretes a fokhagyma baktériumölő hatása. Tudományosan igazolt gyógyhatásai mellett széles körben használták (és egyes helyeken használják még ma is) varázsszerként: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, és azt tartották róla, hogy az megvédi őket a szemmel verés és a betegségek ellen.

Mindent azonban még a tudósok se derítettek ki erről a titokzatos növényről. Azt például csak nemrég állapították meg, hogy kifejezett hatása van a környezetében élő növényekre, illetve a növényeken élősködő kártevőkre és kórokozókra. Most, amikor a növények vegyszerek nélküli termesztése előtérbe került, sokan és sok helyütt vizsgálják, hogy a fokhagyma milyen segítséget tud nyújtani a környezetükben élő többi haszonnövény megvédésében. A növény Kirgízia sztyeppjeiről származik, de már az ókorban eljutott az akkor virágkorukat élő, nagy hatalmú mediterrán országokba; az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasztották, és persze termesztették is. A fokhagyma jellegzetes, igen hoszszú ideig tartó, intenzív szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza. Ezt sokan – magukon és másokon – túlságosan is áthatónak és kellemetlennek tartják, ami messzemenően egyéni megítélés dolga; ha nem is kellemes, de nem visszataszítóbb, mint a nem kevésbé intenzív pálinkaszag. Ezen is lehet azonban segíteni: ha a fokhagymás-zsíros pirítós fogyasztása után fogat mosunk, majd megiszunk egy pohárka tejet, esetleg elropogtatunk egy szem pörkölt kávét, akkor a szaga mérséklődik. Romváry Vilmos írja, Fűszerek könyve című nagyszerű művében: „Átható ízét és szagát fokozza, ha helytelenül zsírban pirítjuk, mert ezáltal megkeseredik. A korszerű főzési előírások szerint a fokhagymacikkeket egészben kell az ételbe tenni, vagy közvetlenül tálalás előtt kell felaprózva ízesítőnek felhasználni. Ilyen módon sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana. A főtt ételből, például húslevesből vagy kocsonyából az étel elkészülte után a fokhagymát dobjuk ki. Azok, akik egyáltalán nem bírják illatát, pótolhatják vöröshagymával vagy metélőhagymával.”

Forrás:https://kronika.ro/eletmod