A fűszerek már az emberiség hajnalán az ételek lelkét adták. A gyűjtögető ősember is fűzerezett nem ritkán azzal a gumóval, levéllel, vagy virággal, mellyel gyógyított is. Hamar rájöttek, hogy egyes növények nem csak kellemes aromájúak, hanem kisebb nagyobb betegségek gyógyítására is alkalmasak.

Az Ókortól kezdve a fényűző lakomák nélkülözhetetlen kellékei voltak a főleg távol-keleti fűszerek, melyek az európaiak számára valódi státusz szimbólumoknak számítottak, mivel a leggyakrabban Indiából érkező fűszerek a hosszú és költséges szállítás miatt, az aranynál is drágábbak voltak mire az európai asztalokra kerültek. Mi sem bizonyítja jobban a fűszerek népszerűségét, hogy Kolombusz Kristóf nem Amerikát, hanem egy új Indiába vezető "fűszer-utat" kívánt felfedezni. A fűszerek tehát, nem csak a gasztronómia, hanem a világtörténelem alakításában is részt kaparintottak maguknak.

A fűszerek igazi hazája India, ott használják a legtöbb és legerősebb fűszereket az ételek készítéséhez. Tudnunk kell azonban, hogy Európa sem szégyenkezhet fűszernövények tekintetében. Legrégebben használt európai fűszerek a kömény, a kakukkfű, az ánizs és a zsálya, melyeket a magyar konyha is előszeretettel használ. Mi magyarok igazán magunkénak érezzük a fűszerpaprikát, mint ősi fűszerünket. Ám ennek az egyik "legmagyarabb" kincsünknek a génközpontja igazából Indiába tehető. Megjelenése előtt az Európában őshonos növények helyettesítették a fűszerpolcokon. Fűszerekről beszélvén megkerülhetetlen, hogy a sóról ne ejtsünk néhány szót. A sófelhasználás, így a sótermelés is, a régidőkre nyúlik vissza. Több régészeti lelet utal arra, hogy a keleti népek 8-10 ezer éve, a nyugat-európai népek 3-4 ezer éve termelnek sót. Még a középkorban is oly nagy gazdasági jelentősége volt a sónak, hogy nehezebb időkben akár fizetőeszközként is használták. Ételeink és életünk nélkülözhetetlen kelléke, az egyetlen ásványi eredetű ízesítőnk.

Az élelmiszeripar ma már bőven ellát minket a fűszerek és fűszerkeverékek sokaságával. A legkülönlegesebb indiai fűszerek sem elérhetetlenek, melyek akár úgyszólván borsos árú delikátok is lehetnek, mint a sáfrány, vagy a kardamom. A fűszerek, ha szárított formában kerülnek konyhánkba, jól zárható dobozban, száraz, sötét helyen tartandók, hiszen hamar elillanhat ízük és aroma anyaguk. Ha lehetőségünk van, tartsunk élő fűszernövényt, hiszen csak a friss fűszer felhasználása teljes értékű. Ugyanakkor itt azt is el kell mondanunk, hogy a friss fűszernövények a hőkezelés során igen gyorsan elveszítik illóolajaikat, így ezeket csak közvetlenül a hőkezelés befejezte előtt, vagy tálalásnál használjuk, hosszabb hőkezelésnél használjuk a zöldfűszerek szárított változatait.

A fűszerek használatának célja az alapanyagok ízének kiemelése, kiegészítése, összhangba hozatala. A fűszerezés történhet a hőkezelés előtt (lásd. pácolás), a hőkezelés során (igen intenzív hatást érhetünk el), illetve tálaláskor. A megfelelő fűszerek megválasztása leginkább a felhasznált alapanyagoktól, azon túl a kívánt ízhatástól, a hőkezelés intenzitásától, illetve időtartamától is függ, ezért receptjeinkben a fűszerezés ismertetésére különös hangsúlyt fektetünk!