Majoránna (Majoranna hortensis)

Régi fűszernövényünk, melynek leveles-virágos hajtása adja a fűszert: általában szárítva és morzsolva használjuk.

A majoránnát már a görögök is nagyon kedvelték, annyira, hogy a hegyek örömének, "Oros ganos"-nak hívták. A görögök szívesen használták a majoránnaolajat fürdés utáni ápolószernek a hajukra és a homlokukra. Európába a majoránna a középkorban jutott el, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert; virágcsokorba kötötték, illatos zacskókba, párnákba (potpourri) és kézmosó vízbe rakták, levelével tölgyfa bútorokat dörzsöltek be, hogy illatosak és fényesek legyenek. Azt tartották, ha a tejes kancsók mellé teszik a majoránnaágat, akkor az nem fog megsavanyodni. A majoránnát azoknak is ajánlják "akik túl sokat bánkódnak".

A hagyomány szerint a majoránna fűszeres-édes illatát Aphrodité a boldogság jelképeként hozta létre.

Szárított formában is jól megőrzi a sajátos aromáját. Az ételekhez úgy adjuk, hogy morzsoljuk szét ujjaink között, mert így az ízanyagok jobban érvényesülnek. A majoránna jól megy mindenféle húsételhez, pástétomokhoz, sűrű levesekhez. Savanyú ételek, pácok, májas ételek, töltelékek, vadak fűszere. Jól ellensúlyozza a birkahús sokaknak kellemetlen mellékízét (persze ha rendesen lefaggyúztuk) és ugyanezen okból vadmadarak (kacsa, liba) húsát is bedörzsölik vele sütés előtt. A paradicsom, a burgonya, a tökfélék és a bors ízét kiemeli. A majoránna jól párosítható fokhagymával és chilivel is. A friss majoránnaleveleket használjuk apróra vágva salátákhoz, halételekhez és vajas mártásokhoz. A növények szárát a parázsra téve a nyárson sülteknek kellemes majoránnás ízt adnak.

A majoránna virágzatának forrázata kitűnő megfázás és meghűlés elleni tea. A majoránnaolaj vagy -főzet fürdővízhez adva relaxáló hatású. Erős fűszer, magas vérnyomásúak óvatosan bánjanak vele.

Kerti zsálya (Salvia officinalis)

A Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény. Már a középkorban is kedvelt, nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt zöld színű levele.

Óvatosan használva vagy más fűszernövénnyel (különösen rozmaringlevéllel) párosítva meglepő, érdekes ízt ad az ételnek. Zsályával fűszerezhetjük a fehérhusú szárnyasokat, de a zsíros húsételeket és azok körítéseit is (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), Máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.

A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, bélhurut ellen nagyon jó hatású. A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. "Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?" szól a régi mondás.

Hírnevét tükrözi neve is: "salvia", amely a salvere, meggyógyít igéből származik.

A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó! A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat.

A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. A levelek forrázata étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést.

A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea.