Minden évszaknak megvan a maga illata. A tavasz a friss mezei virágé, a nyár a kókuszos naptejé és a sós levegőé, az ősz a baracké, és az új boré. Mifelénk a télnek narancs-, fahéj- és rumillata van.

Mint oly sok mindent, a forralt bort is a rómaiaktól kaptuk. Akkoriban kicsit más volt még a neve és a funkciója is...

Már a rómaiak is felismerték azt, amit a rosszabb vendéglátósaink is tudnak: az agyonfűszerezett és romlásnak indult, vagy rosszabb minőségű bort is el lehet adni, ha finomnak tűnik. Ezzel egyidejűleg a felforralt bor kevésbé kényes, jobban eláll - ez az eljárás tehát afféle penészmentesítő megoldásnak indult. Az így készült ital erős fűszerezése miatt kapta a fűszerbor nevet. A rómaiak állítólag eleinte még hidegen fogyasztották, majd a hűvösebb napokban inkább már melegen iszogatták, mint testmelengető ital.

Hajdanán gátlástalanul beleszórtak minden, intenzívebb ízű fűszert, így koriandert, kakukkfüvet, babérlevelet és borsot is. Ez így már a mi ízvilágunk peremére, sőt azon kívülre esik:) Viszont vannak fűszerek, amelyek nem változtak, benne vannak a mai receptekben is: ilyen a méz, fahéj, gyömbér, fahéj és szegfűszeg.

Ma már persze nem kell sokat gondolkodni: csak leemeljük a bolt polcáról a forralt bor fűszerkeveréket, vagy forralt bor aromát, beleszórjuk a borba, és voilà, készen is van a varázslat, ott a fogyasztásra kész forralt bor. Persze sokkal finomabb, egészségesebb, személyesebb, ha te magad állítod össze a saját keverékedet, sőt, ezt akár kis üvegekben ajándékba is adhatod karácsonyra!

A forralt bor általában vörösborból készül, így meg is vizsgálhatjuk ennek előnyeit. A vörösbornak magas az antioxidáns-tartalma, ami csökkentheti az összkoleszterin szintet. Ennek tulajdonítják az olaszok jobb általános egészségügyi állapotát annak ellenére, hogy nem mozognak többet, vagy táplálkoznak egészségesebben, mint mások. Viszont ők rendszeresen, (de mértékkel!) fogyasztanak vörösbort. Azt ne veszítsük szem elől, hogy ezek a jó tulajdonságok csak az olyan vörösboroknál igazak, amelyek tényleg láttak szőlőt!

A forralt bornál is, mint minden bornál aranyszabály, hogy ésszel fogyasszuk. Hiába mondják azt, hogy a forralt bor esetében kiforraltuk már az alkoholt, és korlátlanul iszogathatjuk, ez nem egészen igaz. Általában marad benne 7-10% alkohol - kivéve persze azokat az agyonforralt „borokat", amiket a karácsonyi vásárokban kínálnak, bőségesen felöntve teával. A profik szerint a forralt bor igazából nem is forralt, soha nem szabad zubogásig hevíteni, elég csak 60-70 fokig melegíteni, majd levenni a tűzről és pihentetni pár percig. Így lesz igazán finom, így emeli a hangulatot, és így érnek benne össze az ízek.

A forralt bor másik hátránya a rettentő magas cukortartalom - bármennyire is szeretjük, és bármennyire is jók a borban az antioxidánsok, a kész italt semmiféleképpen nem nevezhetjük egészségesnek.

A mi otthoni forralt borunk talán kicsit más, mint a többi: lehet, hogy szentségtörésnek hangzik elsőre, de nálunk vörös- és fehérbor, valamint víz keverékéből készül, mindenből ⅓ a mennyiség. A boroknak legalább egy erős közepes minőségűnek kell lennie. Ne rontsd el azzal, hogy alsó polcos pacsmagból próbálsz forralt bort készíteni!

Mi a kisebb fajta teatojást szoktuk használni, hogy ne kelljen a szegfűszegeket köpködni szürcsölés közben. Ezt megtömjük szegfűszeggel, a lébe beledobunk 2-3 rúd fahéjat és elkezdjük melegíteni az elegyet. Itt kezdjük el kimagozni és összevágni a narancsot, citromot, almát és körtét cikkekre. A citrommal óvatosan, ha a héját is beleteszed, mert az nagy mennyiségben megkeserítheti az italt! 1,5- 2 literbe fél citrom elég szeletelve. Mire összevágod az összes - alaposan mosott! - gyümölcsöt, és belerakod, addigra már körülbelül elég meleg is lesz a borocska. Kóstold meg, és ha nem elég édes, akkor mézzel, vagy cukorral még ízesítheted.

Kellemes szürcsölést és jó összebújást kívánunk a hideg téli estékre!

Forrás:http://www.egeszsegmagazin.com/

Kép:borkert.hu